1. |
Utolsó Csepp
00:44
|
|||
Nem!
Nem tudsz megtörni
Én leszek!
Aki beleüvölti
A komorságát a végtelenbe
Bármennyire is fáj akkor!
Azt vetted el, ami legjobban kell
De az én fajtám mit sem szégyell
Csalódásból, és dühből cselekszem
Szerinted mi váltja ki belőlem
Mert most!
Ez az utolsó csepp
Én leszek a legőrültebb
Rémálmod, van mit megbánnod
Az átkod ásott lövészárkot
|
||||
2. |
Önmagam Ellensége
03:04
|
|||
Sehol sem vagyok otthon,
Mégis bárhol elalszom
Négy fal közé zárva
Alattam padló, felettem plafon
Sosem néztem hátra
Mert a négy fal között hátha
Megpillantom a rést
Amit a nap éget tisztára
Nem maradhattál, mert jóval előttem sétáltál
Nálam még csak őszült, de nálad indult a nyár
Lassú a halál, mert félúton megáll
Az ördöggel cimborál, kéz a kézben jár
Tűt szúrok a kezembe, legalább megtudom, hogy érzékelek e
Valamit, közeledik, hallom a lépteit
Kitalálhatom, de ki nem állhatom, hogy kin nem állhatom az ütéseket
Rongyos szívemből darabot markolok, pocsolyába facsarom az érzéseket
Nem maradhattál, mert jóval előttem sétáltál
Nálam még csak őszült, de nálad indult a nyár
Lassú a halál, mert félúton megáll
Az ördöggel cimborál, kéz a kézben jár
Szorít a mellkasom, a talpam görcsben, égnek az izmok bennem
Feszülnek, lüktetnek, a bezártság tünetei nem tűnnek
A levegő mintha tüskékből állna, minden korty a torkomat vágja
Hirtelen nyilalás a szív környékén, az agyamat a fehér fény rágja
Nem maradhattál, mert jóval előttem sétáltál
Nálam még csak őszült, de nálad indult a nyár
Lassú a halál, mert félúton megáll
Az ördöggel cimborál, kéz a kézben jár
Hirtelen megnyugvás, a padlón fekve újra
A beszivárgó napfény a retinámat szúrja
Beleégett képek, homályosak kissé
A klisé amit látnom kéne, most válik semmissé
És nem maradhattál, mert jóval előttem sétáltál
Nálam még csak őszült, de nálad indult a nyár
Lassú a halál, mert félúton megáll
Az ördöggel cimborál, kéz a kézben jár
Nem maradhattál, mert jóval előttem sétáltál
Nálam még csak őszült, de nálad indult a nyár
Lassú a halál, mert félúton megáll
Az ördöggel cimborál, kéz a kézben jár
Kéz a kézben jár
Kéz a kézben jár
Kéz a kézben jár
|
||||
3. |
||||
Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Kaszálhatd a fût világvégeig,
Holnap kinõ az, ha ma lenyesik.
Tördelheted le a fa lombjait,
Idõ jártával ujra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat –
Akasszátok föl a királyokat!
Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet,
Mitõl keblem, mint a tenger, dagad! –
Akasszátok föl a királyokat!
Szivöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhébõl gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétõl a levegõ fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad –
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmezõ a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hõsök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elõl kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? –
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!
|
||||
4. |
Keselyűk
02:44
|
|||
Mondjátok el, mégis kit néztek hülyének,
Magatokról daloltok, de oly’ hamis az ének
Magatokat jelölitek más segítségének
Mondjátok bazdmeg, kit néztek hülyének
Átlátni a szitán, a szövés nem sűrű
Fából kovácsolt vaskarika gyűrű
Eljegyezve hamis istenségnek
Mondjátok bazdmeg, kit néztek hülyének
Morális sivatagban fekszem, ti köröztök felettem
A halál keringőjét járjátok, megrészegülten
De nem! Most sem! Önként nem adom a vérem
Nem csúszom térden, ha meg is törsz, nincs bennem szégyen
A szín ‘mi mögé bújtok semmi hitelt nem ér
A tollazat bankóin, túl sok az alvadt vér
Reménykedhettek, hogy a torkom kiszáradt
Füleljetek ide, mert most kinyitom a számat
Nagyon régen kijöttem a béketűrésből
Nem veszett a szemem fénye a szemfényvesztéstől
Damoklész kardja a vakrepülésben
Tömegbázisotok, halálörömében
Morális sivatagban fekszem, ti köröztök felettem
A halál keringőjét járjátok, megrészegülten
De nem! Most sem! Önként nem adom a vérem
Nem csúszom térden, ha meg is törsz, nincs bennem szégyen
Mikor a bosszú tüze fűti fel a láthatárt
Feltüzel minden engedelmes halálmadárt
De inkább leszek én is lángoló walesi bárd
Nem éltetlek Eduárd!
Azt tőlem ne is várd!
Morális sivatagban fekszem, ti köröztök felettem
A halál keringőjét járjátok, megrészegülten
De nem! Most sem! Önként nem adom a vérem
Nem csúszom térden, ha meg is törsz, nincs bennem szégyen
|
||||
5. |
||||
Hosszú volt idáig, de elágazáshoz érkeztem
Vagy kanyart veszek, vagy az utat előről kezdem
A hátizsákom ócska, de ezt még elbírja
Beleöntöm önmagam, felkészül az utolsó útra
Köd előttem, köd utánam ezt a ösvényt a bakancsom avatta
Rongyos talpa miatt, érzem a köveket alatta
Senki se számított rá, hogy egyszer sarkon fordulok
Nem csomagoltam hosszan, de magammal hoztam mindent mi én vagyok
Anyám homlokára csókot lehelltem, a szeme a könnytől ragyog
Emelem majd a poharam rátok, ti magatokért igyatok
Mert a saját sorsom, nem hinném, hogy a markotokban van
Ha mégis, jelezném, túlszorítottátok és épp most elillan
Újra élhetném százszor, hajlonghatnék a szélviharban
Elég port kavart már, hogy magam mögött hagyjam.
Senki se számított rá, hogy egyszer sarkon fordulok
Nem csomagoltam hosszan, de magammal hoztam mindent mi én vagyok
Anyám homlokára csókot lehelltem, a szeme a könnytől ragyog
Emelem majd a poharam rátok, ti magatokért igyatok
Senki se számított rá, hogy egyszer sarkon fordulok
Nem csomagoltam hosszan, de magammal hoztam mindent mi én vagyok
Anyám homlokára csókot lehelltem, a szeme a könnytől ragyog
Emelem majd a poharam rátok, ti magatokért igyatok
Senki se számított rá, hogy egyszer sarkon fordulok
Nehéz terhet cipeltem, tán megrogytam de mégis itt vagyok
Anyám talán otthon zokog, szeme még mindig a könnytől ragyog
Emelem majd a poharam rátok, ti magatokért igyatok
|
||||
6. |
Tintafoltok
03:13
|
|||
Tollal írt mondat
Amit elzártam magamtól gondosan
Egy emlék aljára karcolva hivatlan
Elmond valamit magamról boldogan
Talán még olvasható
A tollal írt mondat
Ami rég elzárt önmagamtól rongyosan
Béklyóban tartva magam sárfoltosan
De most szedem a lábam szorgosan
És csak a csobbanás hallható
Hullám sírban egy kép
A kezemben érzem még
Az üzenet elfolyik a fekete mélységben
A keret hűlt helyén
Átvilágít a fény
Csak a tintafoltok fürdenek
A kék tó tükrében
Kissé megkésve
Bár senkit sem vigasztal kimondhatom
Az önként vállalt zárat felbonthatom
Az átok alól magunkat feloldhatom
A hullám fodrozása megnyugtató
Hullám sírban egy kép
A kezemben érzem még
Az üzenet elfolyik a fekete mélységben
A keret hűlt helyén
Átvilágít a fény
Csak a tintafoltok fürdenek
A kék tó tükrében
Hullám sírban egy kép
A kezemben érzem még
Az üzenet elfolyik a fekete mélységben
A keret hűlt helyén
Átvilágít a fény
Csak a tintafoltok fürdenek
A kék tó tükrében
Egyszerűen megöl belülről, ha ezt el nem engedem
Had bocsássak meg mindent, amíg magamtól megtehetem
Egyszerűen megöl belülről, ha ezt el nem engedem
Had bocsássak meg mindent, amíg magamtól megtehetem
Hullám sírban egy kép
A kezemben érzem még
Az üzenet elfolyik a fekete mélységben
A keret hűlt helyén
Átvilágít a fény
Csak a tintafoltok fürdenek
A kék tó tükrében
Hullám sírban egy kép
A kezemben érzem még
Az üzenet elfolyik a fekete mélységben
A keret hűlt helyén
Átvilágít a fény
Csak a tintafoltok fürdenek
A kék tó tükrében
Nincs harag
|
||||
7. |
||||
Átutazóknak, érkezőknek állomás, látomás
Látom ássák lassan a temetőt is, évek óta nincs változás
A város hangos, a kilátás kilátástalan, egyszerre nyűgöz és undorít
A hontalan a melegben, idegenként érzi magát így
Keseregni meddő, mind itt dolgozunk, mindannyian tehetünk róla
A festeket kaptuk, de kéz a kézben együtt mázoltunk mindent fakóra
A fali óra időt húz minden jóra, táncolunk füttyszóra
A világ utolsó csodája
Megtört szívek szállodája
Megtört szívek szállodája
Keseregni meddő, mind itt dolgozunk, mindannyian tehetünk róla
A festeket kaptuk, de kéz a kézben együtt mázoltunk mindent fakóra
A fali óra időt húz minden jóra, táncolunk füttyszóra
Hamis énkép, utat tör
Hamis fénykép, szebb időkről
Melyek soha nem voltak, mégis jó érzés kapaszkodni
Törött kard, meg csorba tőr
Ez a szállás mindenkit felőröl
Kezdeni kéne előről, nem innen folytatni
Megtört szívek szállodája
Keseregni meddő, mind itt dolgozunk, mindannyian tehetünk róla
Kaptuk a festéket, de kéz a kézben együtt mázoltunk mindent fakóra
A fali óra időt húz minden jóra, táncolunk füttyszóra, így térünk nyugovóra
Dalolva húzatjuk magunkat bitóra, az élet palotája
A világ utolsó csodája
Megtört szívek szállodája
|
||||
8. |
||||
Cirkusz van, de kenyér nem jár, hatalom és hiszékenység bizarr románca
Hanyatló Róma Kolosszeuma, behülyített balfaszok Marionett tánca
Némi olcsó díszlet
Minden szereplő dísz lett
Felöltöztetett
Kivetkőztetett
Istenem,
Ha nem csak a fények gyúlnának fel
Bírák, nincs rajtuk a szellem terhe, a döntés illúziója beadva a népnek
Sablon szerepek, sablon drámája, cseppenként adagolt addiktív méreg
Némi olcsó díszlet
Minden szereplő dísz lett
Felöltöztetett
Kivetkőztetett
Istenem,
Ha nem csak a fények gyúlnának fel
(égjen az egész)
Dicsőségittas felejthető söpredék
Az önámítás folyamán felgyülemlett hordalék
Telefonról megfizetett emeltdíjas illeték
A finálé egésze híg orrváladék
A szabályt erősítő bevétel dominál
A pénz beszél, a reklám rászinkronizál
Az érték hamvai a kiárusítónál
A programigazgatónál
Némi olcsó díszlet
Minden szereplő dísz lett
Felöltöztetett
Kivetkőztetett
Istenem,
Ha nem csak a fények gyúlnának fel
|
||||
9. |
Utcák Szimfóniája
02:53
|
|||
Gyér a fény, a járdán megtalál, az aszfalton ülök
Tény a kény, nincs hatással rám, beleőrülök
Festményre kerülök
Az utca pedig kotta
Az emberek hangjegyek, az éj a legszebb melódiát alkotta
Zord kabátját szögre akasztotta, a várost meghódította
Körbefordította
A hang, a dallam, sétára szólít, mindenkit elcsábít
Nem leszel magadra maradva, ha a májad irányít
Mázolmány, nézd hány, halvány
Fényhullám festi a ház falán, nincs magány
Az utca pedig kotta
Az emberek hangjegyek, az éj a legszebb melódiát alkotta
Zord kabátját szögre akasztotta, a várost meghódította
Körbefordította
Az utca pedig kotta
Az emberek hangjegyek, az éj a legszebb melódiát alkotta
Zord kabátját szögre akasztotta, a várost meghódította
Körbefordította
Hajnalra a várost elcsitította
|
||||
10. |
200 Üvegszilánk
03:04
|
|||
200 üvegszilánk!!!
Kortyoltam még párat, így érzéstelenített gondolattal
Basztam földhöz az üveget, a közkedveltség ma sincs rám hatással
Szúrás a tenyeremben, csak eddig mással voltam elfoglalva
A vörös patak az alkaromról csorog az aszfaltra
200 üvegszilánk!!!
Ami megtöri a felém hajló lámpák pislogását
Mosolyra húzott ajkakkal fogadom a kelő nap csillogását
Ha bárki látna, talán megbámulna, de ez ma sem vált semmit
Más a sorsom, talán majd én leszek, aki néhány szempárt felnyit
Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen
Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben
Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem
Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében
Leszek majd daganat a világ tüdejében
Leszek a mentő, ki nem ér ki idejében
A megakadt szálka, az építőkocka
A talpak alatt, nem leszek vétlen
A hangom hallatom
A lábnynomom itt hagyom
Falakra írom
Nem leszek tétlen
Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen
Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben
Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem
Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében
Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen
Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben
Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem
Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében
|
Streaming and Download help
If you like Counter Clockwise, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp