1. |
Entrópia
03:06
|
|||
Csak egy ásó, esetleg rozsdás lapát,
Földbe vájó. Lehet bér, nem kell saját.
Méter mélyen: a munka már nem kenyerem...
Ez a jelenem... A reményt így temetem!
És csak nézem, ahogy a metró ablakából bámul rám
A tükörképem. És csak nézem a záródó ajtókat,
Ahogy törlik a formám!
Erről szólt a tegnap, megfakult képeslap.
Bármeddig is nézem, a hajnali sötétségben
Csak a múló idő törésvonala van itt vendégségben.
Bármeddig is nézem, a kimerültség néz vissza,
Ahogy a múló idő párlatát kortyolgatva issza.
Mert hosszú az éj és millió a démon,
Itt köröznek a szobában. Álmatlansággal takar be a plafon.
Már korábban is gondoltam, hogy leírom (így marad valami utánam):
Sokkal jobban szerettelek, mint ahogy magamat utáltam!
Reggeli kávé, a zacc engem figuráz...
Agyi enklávé, elszigetelődött kicsi ház, kopik a máz...
Roskad a váz...
Pár percet fekszem, pár percig élek:
Az entrópiától pár percet kérek.
És csak nézem, és csak nézem...
A metró ablakában a tükörképem.
Bármeddig is nézem, a hajnali sötétségben
Csak a múló idő törésvonala van itt vendégségben.
Bármeddig is nézem, csak a kimerültség néz vissza,
Ahogy a múló idő párlatát kortyolgatva issza.
Bármeddig is nézem, a hajnali sötétségben
Csak a múló idő törésvonala van itt vendégségben.
Én sem látlak téged, és te sem nézel vissza,
Ahogy a múló idő párlatát kortyolgatva issza.
Hosszú az éj és millió a démon,
Itt köröznek a szobában. Álmatlansággal takar be a plafon.
Már korábban is gondoltam, hogy leírom (így marad valami utánam):
Sokkal jobban szerettelek, mint ahogy saját magamat utáltam!
|
||||
2. |
Együtt Egyedül
03:25
|
|||
Nem ismersz, így nem is mersz szólni!
Végignéztem, ahogy a kulcslyukon távozik az önbecsülésem!
Nem vitt magával, hát vigyen el az ördög!
Jó helyszínnek tűnik a pokol, ahol az életet eltöltöd!
Mindketten ámulunk mikor kiderül,
Hogy mindketten együtt vagyunk egyedül
Nem ismersz, így nem is mersz szólni,
Hogy önmagadnak meg is nyersz, monológok írói...
Végignéztem, ahogy a kulcslyukon távozik a legjobb énem!
Az ablak zárva, nincs oxigénem!
Üvöltenek a falak, szét megy a fejem. A páros magány mint lágy selyem,
Pedig ott a sérelem: rágom-rágom-nyelem.
Mindketten ámulunk mikor kiderül,
Hogy mindketten együtt vagyunk egyedül
Nem ismersz, így nem is mersz szólni,
Hogy önmagadnak meg is nyersz, monológok írói...
Az alkotók hagyták magukat másfelé sodródni,
Hiszen nem ismerlek, és nem ismersz: a magány helytartói.
Ki vagyok én? A szerelem patogén! A szerelem karantén!
Nem ismersz, így nem is mersz szólni,
Hogy önmagadnak meg is nyersz, monológok írói...
Az alkotók hagyták magukat másfelé sodródni,
Hiszen nem ismerlek, és nem ismersz: a magány helytartói.
Ki vagyok én? A szerelem patogén! A szerelem karantén!
|
||||
3. |
Szakaszok
06:13
|
|||
Arcát eltakarta,
Bár ha belegondolok, nem is volt arca
A nyugalom álcáját magára öltve
Nevetett, és mutatott a tőrre
Nem, még nem fáj
Nem, még nem fáj eléggé
Szúrjad, Forgasd!
Nem, még nem fáj
Nem még nem fáj eléggé
Nézz rám, hogy elmondhasd
De nem nézett, felém se hajolt, csak mosolygott
Majd szempillantás alatt sarkon fordult, és ott hagyott.
Sebzett vad dühével, elborult elmével, sértettséggel, nemtörődömséggel
A térdem megrogyott.
Nem vár a holnap!
A tegnap meg sem történt!
Ha jól emlékszem, én jöttem el önként.
Nem vár a holnap, elillan ködként
Gyújtják a tömjént, én jöttem el önként.
Pálcát török a világ felett, nem tudom miért teszem.
Az eszem mondatja velem, hogy a szívem
Rég nincs a színen.
De ha eleget ismétlem, talán más is hisz nekem…
Istenem…
Csak ne horzsolna így minden intelem!
Nem vár a holnap!
A tegnap meg sem történt!
Ha jól emlékszem, én jöttem el önként.
Nem vár a holnap, elillan ködként
Gyújtják a tömjént, ez mégis megtörtént.
Elragad, Megtagad
Sötétben vagy egymagad
Elragad, Megtagad
Szó szegik, vagy bennszakad
Elragad, Megtagad
Sötétben vagy egymagad
Elragad, megtagad
Mind a két szem fennakad
Nem vár a holnap, ami tegnap történt
Nem engedi, hogy én távozzak hősként
Nincsen már holnap, eltűnök ködként
Gyújtják a tömjént, nem jövök már önként.
Jó reggelt! A halvány emlékek szétszakítják a fejem!
Emlékszem, hogy ketten voltunk, de most nincs sehol senki sem.
Nem állsz szemben velem, én meg azóta valaki más lettem,
Pedig csak tegnap volt, vagy egy éve már?
A legrosszabb módon újjászülettem.
Csapos! Egy teli korsót! A legolcsóbból!
Romlott folyó bor
Íze van a számnak! Romlott íze van a mának!
Az idő elhalad mellettem, de talán el is engedtem
Kezdem megkedvelni, hogy megint semmihez nincs kedvem
Vigyen! De az utolsó kört elvitelre kérem.
Kérem a léptem, hogy jöjjön értem, ma ezzel is beérem.
Jó reggelt! A halvány emlékek szétszakítják a fejem,
De nem emlékszem, hogy hol is voltam, és ki volt még velem?
Átaludtam vagy átéltem, nem tudom, magamhoz még nem tértem,
Mikor eszembe jut az este, megremeg a térdem.
Az idő elhalad mellettem, de talán el is engedtem
Kezdem megkedvelni, hogy megint semmihez nincs kedvem
Vigyen! De az utolsó kört elvitelre kérem.
Kérem a léptem, hogy jöjjön értem, ezért nem jár érem,
De ma ez is érdem, ma ezzel is beérem!
|
||||
4. |
Atlasz Ismét Vállat Vont
03:47
|
|||
A vetítővászon kissé sárga és tépett
Torzítja a képet,
De ez nem érdekli a népet.
Lelépett a gépész, és úgy hagyta a gépet.
Szimulált élet, stimulált évek
A vetítés végén hiányérzet…
Lassacskán bomló bolygó mellékterméke
Lassacskán bomló elmém állandó vendége
Lám, ez nem a jó és nem a rossz harca
Nem értékek mentén hívja az egyik fél a másikat párbajra
Itt a viszály a fontos;
Túlfejlődött igazságérzet, üldözési mániás bolygó,
Kényszerképzet, bipoláris elme, bipoláris világképlet
Lassacskán bomló bolygó mellékterméke
Lassacskán bomló elmém állandó vendége
Néha feltör bennem az ember
És lecsillapszik az állat
Mint a higgadt tenger
Máskor folyó vagyok, ami árad
Ilyenkor előtör onnan az állat
És elbujdokol az ember
Mert nyertessé nem válhat
Ilyenkor megmérkőzni nem mer
Kimeríthetetlen eszköztáram van
Hogy ne vegyek részt abban
A finomított elmebajban.
Ott a kirakatban árulják
A birkák meg csak bámulják
Telítődnek a zsákutcák
Néha feltör bennem az ember
És lecsillapszik az állat
Mint a higgadt tenger
Máskor folyó vagyok, ami árad
Ilyenkor előtör onnan az állat
És elbujdokol az ember
Mert nyertessé nem válhat
Ilyenkor megmérkőzni nem mer
Ki tart kit pórázon?
Két életem egy halálom.
|
||||
5. |
||||
Gratulálunk, őalkalmatlanságod, döntésed újfent hitvány
Szegénységi vörös bizonyítvány
Gratulálunk legjobb tanítvány, te csótány
Förtelmes járvány a kampány
Csak tűrjed, hamarosan itt a Kánaán
Csak tűrjed a hideget az új kor hajnalán
A törvény titeket ápol, minket eltakar
Tudatlansággal vádol, na van itt némi képzavar
Nem leszünk a tárgyatok, ha épp miránk vettek szemet
A kurva anyátok csókoljon nektek kezet!
Ha rád nézek, nem tudom, zokogjak vagy sírjak?
A baj az, hogy faszfej vagy, nem az, hogy úgy hívlak
Hogy én benned bízzak? Ó persze… Hogy miért nem?
Na legyünk nyíltak!
Csak tűrjed, hamarosan itt a Kánaán
Csak tűrjed a hideget az új kor hajnalán
Csak tűrjed, hatalmam híve légy,
1984!
A törvény titeket ápol, míg minket eltakar
Tudatlansággal vádol, na van itt némi képzavar
Nem leszünk a tárgyatok, ha épp miránk vettek szemet
A kurva anyátok csókoljon nektek kezet
A bársony székben,
Amit mi fizettünk
Feldobtok egy százast
Ha fej: ti nyertek, ha írás: mi vesztünk
Módszeresen intézitek
Hogy egymás torkának essünk
Egyenlőek az esélyek;
Ha fej: ti nyertek, ha írás: mi vesztünk
|
||||
6. |
Háborúban Mindenkivel
03:33
|
|||
Mert nem tud nem érdekelni, mert felperzseli a torkom,
így kimondom:
Az nem kérdés, hogy nekem miért nincs szobrom…
De te neked miért van?
Ki volt az, aki kifaragta,
Ki volt az, aki felavatta?
A tapsoló tömeg saját magát csúfosan lejáratta…
Tapsoló atkák, tespedő akták
Az úton elszórva taposó aknák
Hiába ülünk le beszélni őszintén
Ez túl mutat az ő szintjén,
Ő szintén azok közül érkezett,
Ki hallott a tűzről, és elképzelte, hogy nem éhezett,
Pedig közelébe sem érkezett, zsoltárokkal hitet fényezett.
Háborúban a senkivel!
A szereped kínosságát én is magamon hordom
De ha nincs háború, miért vesztünk folyton?
A tükörképed a kinevezett ellenséged,
Erkölcstelenséged bort iszik és vizet prédikál
Ha az okos enged,
A szamár nem szenved!
Bőgi a gonddal nevelt hazugságát, amit a torka enged!
Háborúban a senkivel, Háborúban a senkivel!
A szereped kínosságát én is magamon hordom
De ha nincs háború, miért vesztünk folyton?
A tükörképed a kinevezett ellenséged,
Erkölcstelenséged bort iszik és vizet prédikál
Ha nincs háború, miért vesztünk folyton?
Ha nincs háború, miért vesztünk folyton?
Ha nincs háború, miért vesztünk folyton?
Miért van ő még mindig porondon?
Háborúban a senkivel, Háborúban a senkivel, Háborúban mindenkivel!
|
||||
7. |
Hátamban a segítséged
02:50
|
|||
Akkor sem állnék melléd, ha tudnék
Tudom, hogy nem úgy akartad,
A segítséged a hátamban hagytad.
Kicsit szúr, és kényelmetlen már
Kölcsön kenyér visszajár.
Ilyen a “fogadj Isten”, hát fogadj Istent
Hátha megbocsát mindent!
És többé nem érdekel, hogy
Hová nem tartozom!
Nektek megfelelni,
Kösz nem, inkább passzolom!
Egy cseppet se bánt
Életbe visszaránt
És egyébiránt
Nem ittam ciánt
És nem ettem meszet
De szereztem sebet
Így majd elvezet
Oda, ahol érdemes élni
És többé nem érdekel, hogy
Hová nem tartozom!
Nektek megfelelni,
Kösz nem, inkább passzolom!
De pontosan miből feltételezed,
Hogy bármiben melletted leszek?
Az egyéniség addig fontos neked
Amíg az bólogat veled!
De engem az sem fog már érdekelni
Hogy ki fog holnap érdek-élni, vagy
Térdepelni, mert én fogok mérlegelni.
Vidd a birkád vért legelni!
És többé nem érdekel, hogy
Hová nem tartozom!
Nektek megfelelni,
Kösz nem, inkább passzolom!
És többé nem érdekel, hogy
Hová nem tartozom!
Nektek megfelelni,
Kösz nem, inkább passzolom!
|
||||
8. |
||||
Neked meg mi a fasz bajod van?
Rossz tétet raktál, mikor magadra fogadtál
És másnak is rossz tippet adtál. Látom ráhibáztam.
A hiba te vagy magad a Földön, tapasztalom saját bőrön
Mikor leülsz mellém, mint egy börtön, a vérszívás neked életösztön.
Áruld már el miért jó, hogy seggszagú a lehelleted!
Áruld már meddig vitt el, a seggnyaló jellemed!
Áruld már ez azt is, hogy akit tapostál, most mennyivel van lejjebb?
Ne más fejére lépj, hanem aknára, attól kerülsz feljebb!
|
||||
9. |
||||
Néha csak részletek, a pillanatok részegek
és szédülve táncolunk a nyárban
Máskor csak a képkeret, a fénykép, mely megihletett a bárban,
Tán azt hiszed, megborultam.
Pedig megtanultam. Ismerem a vidám arcod, ismerem a megjátszott mosolyod:
Álarcként hordod, és viseled, mint elvárt népviselet.
A kétes sikered cipeled, hadd segítsek.
Előttem nem kell, hogy hordjad, mert átlátok rajta
Tedd magad mellé összehajtva
Kéz a kézben gyűrjük jól össze
És hajítsuk el jó messzire!
Nem gondoltam így már rég senkire
Ahogy tekinteted ránehezedett az enyémre
Ha aludnál, a szemem nyitva lenne résre
És ugorhatnánk azon részre…
Ahol önmagad lehetsz velem
Ahol senki sem kér számon, a szád ott van a számon
Megpihennék, te vagy a reggelem!
A megjátszott nevetést nem kell, hogy hordjad, mert átlátok rajta
Tedd magad mellé összehajtva.
Kéz a kézben gyűrjük jól össze
És hajítsuk el jó messzire!
A hamis mosolyt miért hordod, mondd? Átlátok rajta!
Tedd magad mellé összehajtva!
Kéz a kézben gyűrjük jól össze
És hajítsuk el jó messzire!
Egészségére! Emelem a poharam Önre,
Amikor búcsúzom Öntől örökre.
Kérem, élje azon éveket, amikről nem is tudott,
Hogy voltaképp másnak adatott.
Adatot és utasítást nem adhatok.
Talán az emlékével egyszer nyugodtan alhatok
De most még hasogatnak a nappalok
Hagyjatok, hagyjatok napszakok
A megjátszott nevetést nem kell, hogy hordjad, mert átlátok rajta
Tedd magad mellé összehajtva
Kéz a kézben gyűrjük jól össze
És hajítsuk el jó messzire
A hamis mosolyt miért hordod, mondd? Átlátok rajta!
Tedd magad mellé összehajtva!
Kéz a kézben gyűrjük jól össze
És hajítsuk el jó messzire
|
Streaming and Download help
If you like Counter Clockwise, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp